Sziasztok, Bognár Péter vagyok, én fogom a foglalkozásokat tartani.
1998 végén, egyetemista koromban ismerkedtem meg a Tai Chi Chuannal. Sosem voltam nagyon harcias típus, inkább valamiféle kellemes, de nem felületes testmozgást kerestem, amikor beállítottam az első edzésemre.
Nagyon meglepett, ami a foglalkozáson fogadott, a (valljuk be, meglehetősen kevés információval rendelkező) fejemben élő képhez képest a Wudang stílus sokkal komplexebb képet rajzolt ki a Tai Chi Chuanról, mint arra számítottam. A puszta kezes formagyakorlat mellett a páros gyakorlatok, a hangsúlyos önvédelmi aspektus együttesen egy összetett, teljes rendszert mutattak, mely pillanatokon belül megnyert magának.
Hatalmas hatást gyakorolt rám iskolánk mestere, Dan Docherty, aki rendszeresen hazánkba látogatott szemináriumokat, edzőtáborokat tartani. Dan közvetlen, sallangmentes megközelítése, hatalmas tudása és formabontó, pimasz hozzáállása hamar lerombolta prekoncepcióimat, hogy elfogulatlan szemmel figyelhessem a Tai Chi Chuan világát, és a saját fejlődésemre koncentrálhassak.
A Tai Chi attól kezdve az életem szerves részévé vált. Nem csak az edzéseken - minden percemet átszőtte, átformálta a mozgáskultúrámat, más megvilágításba helyezte a mindennapok sok aspektusát, valamint kicsit közelebb vitt a taoista gondolkodásmódhoz is. Mivel szakmailag és lelkialkatomat tekintve is "tanárbácsi" típus vagyok, természetesen minél szélesebb körben el akartam terjeszteni azt, amit én is megtanulhattam. Szerencsére sok helyen volt alkalmam megmutatni a tudásomat (egyénileg, vagy az akkori edzőtársaimmal együtt), többek között a Művészetek völgyében, éveken át a Sziget fesztiválon, a Sportszigeten és több harcművészeti bemutatón, fesztiválon is (bemutatózó karrierem "csúcspontja" volt egy Budapest TV-s fellépés, no meg a Tai Chi Chuan bemutató egy ázsiai törpekutya kiállításon :-) ).
Vezettem saját edzést is Pécsett, 2003-2004 körül (egy levelező képzésre jártam, annak apropóján szerveztük meg a tanfolyamot).
Indultam versenyeken is a magyar és európai Tai Chi Chuan mozgalom nyiladozó kezdeti korszakában, néha még nyertem is ezt-azt (formagyakorlat és szabad lökőkéz kategóriákban), de leginkább, ahogy azt tréfásan mondani szoktuk, tapasztalatot - a versenyhelyzet a megszokottól eltérő hangsúlyokat hív elő a mindennapi gyakorlásunkban, érdemes néha ilyen stressznek kitenni magunkat.
Az utóbbi években az életemet inkább a szürke hétköznapok munka-kisgyerek kettőse határozta meg, most jött el az idő, hogy újra engedjem az előtérbe lépni az életem e fontos aspektusát. Remélem, minél többen csatlakoztok hozzám, hogy közösen haladhassunk tovább ezen a kalandos úton!
